Mindannyiunknak vannak céljai az életben. Van, aki egy cél elérése érdekében éveken át kitartóan dolgozik, és van akinek a céljai gyakran változnak. Van, aki január elsején több oldalas listát ír arról, hogy mi mindent tűz ki a következő évre, és van, aki ha sokat gondolkodik, akkor elő tud rukkolni egy-egy dologgal.

Egy diploma, egy autó, egy jól sikerült sütemény, egy boldog párkapcsolat: mind olyan dolgok, amelyeknek a megvalósításán fáradozhatunk. És aztán a fáradozásaink elnyerik méltó jutalmukat. Vagy nem. Mert sajnos nem sikerül mindig minden, amit megpróbálunk.

J. W. Atkinson elmélete szerint nem minden embert visel meg egyformán a kudarc, és nem minden ember vágyik egyformán a sikerre. Vannak köztünk olyanok, akik inkább sikerorientáltak, azaz nagyon fontos számukra, hogy a céljaikat elérjék. Vannak viszont olyan emberek, akikre inkább a kudarckerülés jellemző. Persze, a kudarcokért senki sem rajong, de az erősen kudarckerülő emberek érzékenyebbek erre másoknál (Atkinson, 1964).

Ha az ember nagyon fél a kudarcoktól, gyakran választ olyan kihívást, ami túlságosan nehéz. Így nem túl nagy a valószínűsége annak, hogy sikerrel jár. Lehet ilyen „túl nagy kihívás” például egy nagyon bonyolult recept, ha egyébként még nem tudok nagyon jól főzni. Vagy lehet egy párkapcsolat egy olyan személlyel, akiről már elsőre látszik, hogy bizony nem nagy eséllyel lesz a dologból harmonikus házasság. Vagy egy nagyon nehéz egyetemi szak, ahol a hallgatók több mint fele úgyis kibukik már az első tanév során. Ilyenkor – bár a siker valljuk be, hogy nem túl valószínű –, mégsem kell szégyenkeznünk, vagy önmagunkat okolunk a kudarc miatt.

A másik lehetőség pedig éppen az ellenkezője. Ha az ember túl egyszerű célokat választ magának, úgy – bár az elérésük nem túl nagy siker –, de nem valószínű, hogy kudarcot vall. Ezért lehet például, ha az ember olyan pályát választ, amihez a képességeinek csak töredékére van szüksége.

A közepes nehézségű feladatokat pedig azok kedvelik, akikben a siker iránti vágy erősebb, mint a bukástól való félelem. Így – bár nem sikerül nekik mindig minden – de valószínűbb, hogy olyan célokat választanak, amelyek a képességeinek jól megfelelnek.