Általános vélekedés, hogy előítéletesnek lenni nem szép dolog. Ha ez ember azt szeretné, hogy „elég jó embernek” tartsák, akkor bizony nem nagyon hangoztatja magáról, hogy tele van előítéletekkel. Sőt. Meglepő módon ez a működésmód saját magunkkal szemben is működik, hiszen ugyanolyan elszántan szeretnénk jó véleménnyel lenni saját magunkról, mint amennyire azt szeretnénk, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólunk. Így aztán sokszor képesek vagyunk bizonyos dolgokat önmagunkban nem csak mások, hanem saját magunk előtt is letagadni.

A másik kézenfekvő oka annak, hogy az ember általában nem tartja magát előítéletesnek, az pontosan az előítéletek lényegében rejlik. Hiszen ilyenkor a feltételezett negatív dolgot a másikkal kapcsolatban igaznak tartjuk, nem pedig a saját előítéleteink számlájára írjuk.

Pedig bizony az előítéletek sokszor jelen vannak mindannyiunk életében akkor is, ha nem is vesszük észre őket.

Mi is történik egészen pontosan akkor, ha előítélettel viseltetünk valaki, vagy valami felé? Ellenséges, negatív gondolataink és érzéseink keletkeznek az illetővel kapcsolatban, de nem abból kifolyólag, hogy ténylegesen ismernénk a másikat, és megtapasztaltuk volna, hogy bizony nem igazán kedveljük. Merthogy senki sem kedvelhet mindenkit egyformán, ez természetesen még nem előítéletesség. Akkor beszélünk előítéletről, ha ez a negatív hozzáállás valamilyen téves, vagy nem teljes információból származó általánosításon alapszik (Aronson, 1995).

Miért képezik az előítéletek az életünk részét akkor is, ha nem akarjuk? Ennek számtalan oka lehet. Szeretjük például – tudat alatt is – jobb színben feltüntetni magunkat, így ha valaki mást rosszabbnak látunk, az magasabbra emelheti az önértékelésünket. Származhatnak előítéletek csoportok közötti ellentétből, érdekkülönbségből is. De az is lehet, hogy egyszerűen csak átvesszük a környezetünk véleményét, vagy egyenesen „belenevelődünk” abba, hogy kiről mit is kell gondolnunk.

A legnagyobb nehézség az előítéletekkel pedig az, hogy nagyon nehezen változnak. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha valakivel szemben előítélettel viseltetünk, ez arra ösztönöz bennünket, hogy amennyire csak lehet, elkerüljük. Így aztán nem valószínű, hogy kapcsolatba kerülünk vele, pedig ez lenne az útja annak, hogy bebizonyosodhasson: tévedtünk vele kapcsolatban.