A szorongás egy olyan jelenség, amely mindannyiunk életében jelen van. A félelemhez hasonló, alattomos érzés, ami akkor jelentkezik, ha a félelem tárgyát vagy nem ismerjük fel pontosan, vagy nem tehetünk semmit ellene, így bizonytalanság társul hozzá. A veszélyhelyzet lehet vélt vagy valós, azaz lehet, hogy csak feltételezzük, hogy valami rosszul sülhet el, és ez is szorongással tölthet el minket.

Szorongásos zavarról akkor beszélünk, hogyha a szorongás mértéke meghaladja azt, ami racionálisan a veszélyhelyzetből következne és ez a személy számára jelentős szenvedést és a mindennapi életben nehézséget okoz. Ennek egyik fajtája a pánikzavar.

1. "Hogyan néz ki" a pánikzavar?

Egy pánikrohamot kezdetben nehéz felismerni, hiszen a fizikai tünetei olyanok, mintha valamilyen súlyos, szervi problémáról lenne szó. Ezek a tünetek több fő csoportba sorolhatók. Az egyik a szívrohamhoz hasonló tünetegyüttes: mellkasi fájdalom, szapora szívverés.  A második a hasfájás, hasmenés, hányinger, a harmadik pedig a fejfájás, szédülés, ájulásérzés, verejtékezés. Előfordulhat a végtagok zsibbadása is. Ezekhez kapcsolódik még a légzés nehézsége, ami légszomjjal, fulladásszerű állapottal jár. Fontos ismertetőjegye a pánikrohamnak, hogy súlyos halálfélelemmel jár, hiszen az ember a fizikai tüneteket valamilyen súlyos, életet veszélyeztető állapot jeleként értelmezi. Illetve megjelenik még az "idegenség érzés", mintha az ember a realitással való kapcsolatot elveszítené: idegennek tűnik számára a világ és a saját teste. Ha ezek közül a tünetek közül négy megjelenik, akkor már pánikrohamról beszélhetünk.

Egy pánikroham átlagosan fél órán át tart. Nagyjából tíz percen belül "eléri a maximumát", majd szépen lassan lecseng.

Egy pánikroham azonban még nem számít pánikzavarnak. Pánikrohamot nagyjából minden tizedik ember átél élete során, a pánikzavar viszont csak az emberek kisebb százalékát érinti. Akkor beszélünk pánikzavarról, ha a pánikroham egy hónapban legalább négyszer megismétlődik, és így a személyben létrejön egy folyamatos aggódás és félelem attól, hogy vajon mikor jön a következő.

2. Hogyan alakul ki a pánikzavar?

Gyakran előfordul, hogy az első pánikroham "rejtélyesen", közvetlen kiváltó ok nélkül, "derült égből villámcsapásként" jelentkezik. Ennek ellenére a kialakulásában általában szerepet játszik valamilyen stresszes életkörülmény vagy trauma. Ilyen lehet például egy feldolgozatlan haláleset, egy súlyos párkapcsolati krízis, munkahely elvesztése vagy egy baleset.

A pánikzavar kialakulásának esélye nagyobb azoknál a személyeknél, akik hajlamosak a saját testi állapotaikat jobban figyelni, és ezeket esetleg túlságosan drasztikusan értelmezni. Hiszen az ember egy pánikroham esetében a testi tüneteket katasztrofálisan veszélyesnek ítéli meg, így egy "ördögi körrel" azok még tovább fokozódnak.

3. Mit tehetünk pánikroham esetén?

Ha már tudjuk, hogy pánikrohamunk van, azaz nem szívrohamunk, és megfulladni sem készülünk, már jobb helyzetben vagyunk. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mi is történik velünk: a testünk reakciói valójában természetes stresszreakciók, azaz nem vagyunk életveszélyben.

Mivel a pánikzavar fontos velejárója a kontrollvesztés érzése, próbáljuk valahogyan visszaszerezni azt! Segíthet az is, ha a figyelmünket valamilyen külső dolog felé tereljük. Ezt a két dolgot egyaránt elősegítheti egy darab gyurma, vagy egy formálható babzsákállatka. Miért ne hordhatnánk magunknál egyet?

Hogyha pedig a pánikrohamok rendszeresen jelentkeznek, mindenképpen kérjünk pszichológusi segítséget! Van egy nagyon jó hír: a pánikzavar nagyon jól gyógyítható! Ez azonban nem fog menni egyedül. Szakemberhez fordulni nem szégyen!

Olvass tovább!