Miért ragaszkodunk ahhoz, akinek már nem kellünk?

Miért ragaszkodunk ahhoz, akinek már nem kellünk?

2020. október 13. 00:30:00

Bizonyos helyzetekben van, hogy jobban oda vagyunk a másikért, mint fordítva. Mitévők legyünk, ha ez a szituáció áll fenn? Megfordítható a helyzet, vagy inkább engedjük el?

Nem mindegy, hogy kötődünk a másikhoz vagy ragaszkodunk hozzá. Kötődni valakihez annyit tesz: örömmel kapcsolódunk hozzá, megosztjuk vele a pillanatot, a boldogságot. Míg ragaszkodni valakihez az, amikor az elménk elhiteti velünk, hogy a másik nélkül nem vagyunk életképesek, nem lehetünk nélküle boldogok és csak fél emberek vagyunk. 

Biztos, hogy hozzá ragaszkodunk?

Már az ismerkedés fázisában is fontos észrevennünk, ha valakihez ragaszkodunk és fel kell ismerni majd a kialakult párkapcsolatainkban is. Felismerhető, ha mi írunk rá a másikra többször, mi javasoljuk a közös programokat és mi leszünk azok, akik kifejezésre juttatjuk az érzéseinket, míg a másik fél csak lereagálja az üzenetünket, nem igazán kezdeményez és nem is lelkesedik irántunk. Mi energikusak maradunk, az elutasítás miatt még jobban kapaszkodunk, és mert nehezebb őt megszerezni, sokkal értékesebbé válik. Már nem is a személyéhez ragaszkodunk, hanem egy helyzethez, amiben azt érezzük, hogy szükségünk van arra, hogy kelljünk a másiknak. Bizonyítani akarjuk, hogy jók és szerethetőek vagyunk. Míg a másik fél azért hagyja, hogy „gürizzünk” mert neki ez kényelmes és az sem biztos, hogy szeret minket, de egy jól eső érzést kelt benne, hogy van, aki ennyire ragaszkodik hozzá. Személytelen helyzetek, amikor az igényeink ilyen formában találkoznak. 

Mit tegyünk, hogy ne ragaszkodjunk?

Amikor ráébredünk és tudatosul bennünk, hogy ragaszkodunk, tegyünk fel pár kérdést magunknak a másikról. Biztos, hogy ilyen társra vágyom? Miért ő és nem más? Miért kell nekem? Majd ha ezekre válaszoltunk, tegyük fel ezeket az önismereti kérdéseket is. Miért ragaszkodom valakihez, akinek már nem kellek? Miért jó a társaságában lennem, ha nem vagyok neki elég fontos? Ha azt érezteti, hogy ő prímán meg van nélkülem is, akkor miért teszem ezt magammal? Ha még nem tartunk az önismeret útján és nem kapunk rá rögtön válaszokat, már az is egy jó kiindulópont, ha el kezdünk önmagunkon gondolkodni. Vegyük elő és soroljuk fel azokat a tulajdonságainkat, elveinket, adottságainkat, amik minket tesznek egésszé: önmagunknak önmagunkért hálát adni, tudni azt, hogy mi döntünk minden élethelyzetben. Nem a másik döntése adja meg a boldogságunkat, hanem a mi személyes jelenlétünk. Ha mindezekre rádöbbenünk és megint önmagunk leszünk, egy csettintésre el fog múlni a ragaszkodásunk. 

Általános érvényű tanács nincsen arra, hogyan ne ragaszkodjunk. Minden ember, minden kapcsolat más. Az viszont örök érvényű kijelentés lehet, hogy önmagunkban is tökéletes egészek vagyunk. Inkább nézzük meg a saját érzéseinket, minthogy másokat akarjunk megformálni. És minek azután a szekér után futni, ami úgysem vesz fel? Inkább menjünk gyalogosan!


Iratkozz fel hírlevelünkre

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket.

Történeted, téma ötleted szívesen fogadjuk, az info [kukac] beautylife.hu címen.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj a legújabb trendekről, aktualitásokról.

Továbbiak a témában