Prof. Dr. Bagdy Emőkét kérdeztük önbecsapásról, párkapcsolati hazugságokról

Prof. Dr. Bagdy Emőkét kérdeztük önbecsapásról, párkapcsolati hazugságokról

2020. szeptember 14. 23:30:00

A férfiak vagy a nők füllentenek gyakrabban? És egyáltalán, miért érezzük azt, hogy nem lehetünk őszinték a párunkkal? Cikkünkben ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg!

A többség egyetért abban, hogy a jól működő, hosszú és boldog kapcsolatokhoz elengedhetetlen az őszinteség és egymás tisztelete. De mi a helyzet akkor, ha megrendül a bizalom? A neves magyar klinikai szakpszichológus, pszichoterapeutának hála szakértői szemmel közelítjük meg a hazugság, avagy ahogyan ő fogalmaz, az "önkéntelen vagy szándékos mást mondás" témakörét.

A legáltalánosabb kiváltó okok

Mi történne, ha megmondanánk egymásnak a lelki valóságnak megfelelő érzéseinket, beszélnénk a hiányérzetünkről, és szembesítenénk párunkat a sértettségünkkel, elhallgatott lelkiállapotunkkal? Az elismert szakember szerint a kapcsolat zátonyra futásához vezethet, ha a megmondás határait nem érzékelik a felek. Hazugságok megszületését okozhatja a bizalom megrendülése, a szeretetkapcsolat feletti kontrollszükséglet, a partner megváltozott magatartása okán kialakuló gyanakvás, valamint a kielégítetlen érzelmi vagy egyéb szükségletek. Ha pedig nem volt elég bizalom a felek között vagy összetört, megsérült, akkor a foszladozó köteléket, bomló szálakat a kegyes hazugságok sem lesznek képesek összekötni.

Miről nem mondunk igazat?

Az átlagember azt feltételezné, létezik egyfajta séma, amelyet szinte minden párkapcsolatra rá lehet húzni, ezáltal a problémák és a felmerülő hazugságok is megegyezőek. A párkapcsolati pszichológusok szerint hiába keressük a hasonlóságokat, hiszen nincs két egyforma kapcsolat, ismétlődéseket azonban fel lehet fedezni.

„Az együtt töltött idő megrövidülésének számonkérésére adott válaszok, az intimitás lefagyására vonatkozó magyarázatok, a viselkedés szokatlanná válásának és az érzelmi elhidegülésnek a hamis okfejtése, esetleg a másik okolása, miközben az illető a hunyó a helyzetben. Ezek mind az úgynevezett feszültség-elhárító mechanizmusokból fakadnak. Hazudni önmagunknak is tudunk, ez az önbecsapás, mert nem viseljük el a valóságot.”

Titkolózás, ártatlannak tűnő füllentések

„Ha a pár bármelyik tagja kegyes hazugságokat, apróbb füllentéseket látott-hallott saját szüleinél, akkor ő is ezt fogja tenni elég nagy valószínűséggel. Az elfogadhatóság a pár közös döntésén múlik. A teljes bizalom nem enged füllentéseket, még kegyeseket sem.”

A megbocsájtható kegyes hazugságok között olyan példákat említ a szakember, mint a másik fél bizalmát nagy valószínűséggel összetörő közlések elhallgatása, vagy a valóság más színben feltüntetése: betegségi helyzet bizonytalan kimenetele esetén a reménység éltetése érdekében bizakodó jövőkép közlése, vagy az önbizalomhiányos nő indokolatlan elégedetlenkedésre adott bíztató reakció, pozitív megerősítés, akkor is, ha nem ez volt az első gondolatunk.

„A legtöbb kegyes hazugság játszmázásban fordul elő. A gyermek körüli események (rossz jegy, mulasztás, stb.) feltárását akadályozó cinkos hallgatási szövetség vagy kegyes becsapás elég gyakori és nagyon kártékony. Az apa és az anya együtt olyan erő, mint a boltív: egyik ága sem erős, de együtt egy templomot is megtart. Ezt az erőt a gyerek a szülők egyikének önmaga mellé csábításával megtöri, és ő lesz a legerősebb.”

Prof. Dr. Bagdy Emőke úgy véli, a titkolózás éppúgy egymás megtévesztése, mint a mást mondás. Hátterében néha az önvédelem, máskor az érzelmi érdektelenség állhat. Mivel azonban minden kapcsolat bonyolult, „csak a története tudja feltárni, hol voltak hajszálrepedések a kezdettől, és mi által roppant meg a tartószerkezet, a bizalom.”

Őszintétlenség: férfiak kontra nők

Bár a túlzott és ok nélküli bizalmatlanság megmérgezi a kapcsolatot, néha azért nem árt meghallani, mit súg a női hatodik érzék. Próbáld néha kívülállóként szemlélni a helyzetet, és olvasd a jeleket ennek megfelelően, tudományos megközelítésből.

„Mást mond a száj, de beszél a nem verbális kifejezések világa. Azért mondják, hogy a férfiak mondanak inkább mást, mint a valóság, mert ők racionális agyuk, a bal agyfélteke hatalma folytán az érzelmi titkolózásban ügyetlenebbek, elárulják azt a valóságot, amit nem mond el a tudatos kommunikáció, de kifejezik a gesztusok, mimikai és testi megnyilvánulások. Mi nők „ráérzünk” a hiteltelenségre és gyakran az első szembesítéssel indul el a válság a lejtőn. A férfi inkább a tagadás útját választja, ha feltételezések érik. Kitartó a saját állításai mellett akkor is, ha a valóságban már lelepleződött.”

Mérlegeljünk: mi az, ami nem megbocsájtható?

„Ez a kérdés az etika közös humán szabályai szerint válaszolható meg. Nem lehet „bocsánatos” semmi olyan, ami életellenes, ami sérti, bántja, pusztítja az életet. A másik kárára történő, az egészséget és életet veszélyeztető hazugság, becsapás, megtévesztés (például egy drog vagy gyógyszer eladása, amely károsodást okoz) elítélendő, de ez már jogi kérdés, az igazságszolgáltatás dolga, nem a pszichológiáé, de nem is csak a magánemberé, mert precedens értékű és az élet védelmét szolgálja. A megbocsájtás álságos, ha a környezetnek szól, látványosan üzenve a személy „jóságát”. Az ilyen személyiség perszónája (álarca) mögött elintézetlen indulatok világa van elfojtva.”

A pszichoterapeuta nézőpontja

Prof. Dr. Bagdy Emőke munkájába bepillantást engedve elmondta, milyen módszert alkalmaz a hozzá fordulók esetében. Érdekes megismerni a szakértő szemszögét, avagy hogy hogyan dolgozik a hazugság fogalmával egy terapeuta.

„A pszichológiai munkatérben nincs „igazság vagy hamisság, hazugság”, hanem a kliens világát úgy fogadjuk el, ahogyan ő azt velünk közli és számunkra láttatja. Az ő „igazsága”, szubjektív érvényessége ugyanis éppen az, ahogyan megéli a vele történt eseményeket, ahogyan ezekkel küzd és megpróbálja megérteni a helyzetét, megváltoztatni azt, ami szenvedést okoz. Ha én, mint segítője nem vagyok képes úgy látni a világot, mint ő, akkor nem tudom kivezetni a zsákutcáiból, de a bizalmát sem tudom elérni. Saját igazságát nem fellebbezem meg, akkor sem, ha a terapeuta felelős szerepében látom, mennyire eltér az ő álláspontja a valóságos, reálistól. A terápiában nem „igazságkeresés” folyik, hanem annak megkeresése, mi által látja, érzi, szenvedi a kliens azt a világot, amelyet elénk tár és amelyben nem tud egyensúlyt, lelki békét találni. Azt tárjuk fel, hogyan gondolkodik a helyzetéről a kliens, milyen érzések gyötrik, milyen akadályokat épített fel anélkül az életében, hogy akarta volna. A pszichológus soha nem bíró, nem ítélkezik, mert nem ez a dolga. Nem mondja meg direkt módon, mit tegyen vagy sem a kliens, hanem kíséri és vezeti azt az utat, amelyben maga a kliens lát rá más, életképesebb módon a helyzetére, kapcsolatára.”

Iratkozz fel hírlevelünkre

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket.

Történeted, téma ötleted szívesen fogadjuk, az info [kukac] beautylife.hu címen.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj a legújabb trendekről, aktualitásokról.

Továbbiak a témában